„Jobb agyféltekés kreatív írás”. Mágikusnak tűnő szavak ezek, első hallásra akkora erővel bírnak, hogy nem gondolnánk, egy hétvége alatt meg lehet tanulni az írás csínját-bínját. A két agyfélteke sokat tipródott, mielőtt beadta a derekát a jelentkezésre.
– Vajon képes leszek rá ez alatt az idő alatt? Nekem való lesz?
Ezek és ehhez hasonló ezernyi gondolat cikázott az eleinte még bizonytalan jobb agyféltekében. Aztán egy csapásra minden megváltozott.
– Ugye nem gondoltad komolyan? Egy ilyen tanfolyamra szeretnél elmenni? Azért kicsit túlzásnak tartom azt, hogy író leszel két nap leforgása alatt – mondta a bal agyfélteke.
– Nem értem, miért aggodalmaskodsz – vágta rá a jobb agyfélteke. – Többen is elvégezték, eddig csak jókat hallottam róla.
– Olvastad már Teller Ági mesekönyvét? Szerinted ő is a két nap alatt tanultakból szerezte meg azt a tudását, amivel megírta Julcsit? Azért ne legyünk ennyire naivak.
– Miért gondolkodsz ennyire szögletesen? Ennek pontosan az a lényege, hogy rávilágítanak arra, hogy vonjam ki a pixisből a hozzád hasonló zsörtölődő, negatív gondolkodókat, és ezáltal frappáns kis történetek születhessenek.
– Azt is vedd figyelembe, hogy az iskolapadban általad oly kedvelt esszék és fogalmazások nem vehetők egy kalap alá az írókkal. Azt akkor, ott szeretted, de attól, hogy a papírt mindig tele tudtad írni még nem jelenti azt, hogy a könyv lesz a következő lépés.
– Ki mondta, hogy rögtön könyvet fogok írni? Igen, nem brillíroztam évek óta. Ez tény. Viszont ott van bennem a tudás, érzem. Ha régen ment az, hogy a szabad gondolatok áramlása csak úgy sodorja a bal kezet a papíron, szép gömbölyű betűket kanyarintva, akkor nem gondolnám, hogy ez a készség elveszett örökre. Ki kell próbálnom magam, érzem. Szinte égeti a lábamat a vágy, hogy induljak el. Múltkor próbáltam írni egy mesét, hátha esti mese helyett elmondhatnám a kislányomnak, de egy mondatot sem tudtam leírni. Megijedtem. Ennyire régen írtam, így elfelejtettem volna?
– Látod, erről beszélek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
– Azért ezt nem jelenteném ki ennyire magabiztosan. Attól, hogy akkor nem jött az ihlet, nem jelenti azt, hogy sosem fog. Ha másoknak sikerült, nekem is fog. Ebben pedig a segítségedet kérem. Nélküled semmire sem mennék – kérlelte a jobb oldal a balt.
– Egye kukac. Ha ennyire akarod. De aztán ne gyere nekem sírva, kudarcoktól ittasan. Közreműködöm, amiben tudok.

Ez volt az első csata, amit a jobb agyfélteke megnyert a ballal szemben. Aztán eljött a tanfolyam első reggele.

– Látod, jöttek olyanok, akik már régóta írnak. Olvastad, amit az előbb mutatott a mellettünk ülő hölgy? Kész írói alkotás volt. Lehet, jobb lenne, ha hazamennénk, ez nem nekünk való. Féltelek a kudarctól.
– Ohh, ne butáskodj. Persze, hogy jókat írt, már ezt űzi évek óta. Saját blogja van és a facebook-ra is folyamatosan tölti fel az írásait. Még jó, hogy nem egy szinten vagyunk, mert akkor vele lenne a probléma. Én bízom ebben a két napban.
– Kíváncsi leszek rá – mondta ironikusan a bal agyfélteke.
Az első feladat után meghökkenve nézett a bal oldal:
– Ezt komolyan mi hoztuk össze? Egyetlen gondolatból képesek voltunk írni egy egész történetet? Még azt is mondom rá, jópofa lett. Jó a képzelőerőd, öregem. Kezdem visszaszívni, amit erről a tréningről mondtam.
– Látod? Még hol van a vége!

A két nap rettentő sok munkájába telt mindkét agyféltekének. Eleinte a bal oldal erősen igyekezett jobbos társát megakadályozni a sikerekben, próbált minden féle gonosz gondolatokat odaküldeni, amik csak sulykolták belé a negatív áradatot: „hogy kezdesz hozzá így, vezényszóra? Mi a történeted? Tudod már, kikről írsz? Ha nem megy olyan zökkenő mentesen és megakadsz, képes leszel folytatni?”

Azonban a jobb oldal fittyet hányt ezekre a provokálásokra. Ugyanis a legelején megtanulta, hogy kell figyelmen kívül hagynia az efféle megjegyzéseket a részéről. Ez kissé sértő volt a bal agyféltekének, de idővel kénytelen volt belátni alárendeltségét ez ügyben, s azt, hogy a csata után a háború is elveszni látszott számára.

A második nap végére már világossá vált, amit nehéz volt beismernie: a jobb agyféltekés kreatív írás igenis működik. Nehéz lehet belátni a több évig tartó uralom után, hogy vannak időszakok, mikor barátját is hagynia kell érvényesülni. Ez pedig a jobb oldalnak igen jól esett.
– Nos? Mit gondolsz? Sikerült teljesíteni, amiért eljöttünk?
– Háát… – tétovázott a bal oldal, de aztán kénytelen volt beismerni az igazságot – minden erőfeszítésem ellenére sikerült koncentrálnod a feladatokra. Bevallom, ekkora sikerre nem számítottam. Elismerem, két nap alatt is meg lehet tanulni írni, már látom, Teller Ágit ez a lendület vezethette odáig, hogy végül kiadhassa mesekönyvét. Minden elismerésem érte.
– Jól esik, hogy ilyen szavakkal illetsz, köszönöm. Rád is elképesztő szükségem volt a tréning alatt, s lesz is még, ha partnerem leszel a továbbiakban. Együtt nagy sikereket érhetünk majd el. Kezdhetnénk is a mindennapi gyakorlással.
– Egyetértek – válaszolta a bal agyfélteke. Én köszönöm a kitartásodat és azt, hogy minden kétségem ellenére bíztál a segítségemben.

Ezután a két agyfélteke tökéletes összhangban működött, s az írás egyszerűbbnek és szórakoztatóbbnak tűnt, mint valaha.


Kedves Ági!
A fent leírt kis történettel szeretném megköszönni a két napos tanfolyamon nyújtott segítségedet. Kissé kisarkítva a dolgokat, de hasonló gondolatok között eveztem a jelentkezésemtől a tréning végéig. Bár bíztam benne, legbelül valahol tudtam is, hogy sikerülni fog és előjön belőlem az a fajta „könnyed írás”, amiről az utóbbi időben csak álmodoztam.
Rengeteget tanultam a két nap alatt, a bal agyféltekém már az első reggelen elnyomásba került, amikor az írásra került a szó. A jobb tudta a dolgát, tette is, s még ha nem is profi szinten tartok éppen, de úgy gondolom, kezdőlökésnek hatalmas volt. Ez talán egész a célig segít majd. Igyekszem megtalálni az utamat az írásban, mi az, ami az én világom, amiről írnom kell. Hiszem, hogy sikerülni fog. A gyakorlás biztosan elengedhetetlen. A mindennapokban is előbb-utóbb előtérbe fog kerülni ezáltal a jobb oldal, mert bizony gyakran van rá szükségünk – ahogy mondtad is.
Kívánok neked további sok sikert a munkádban, szuper oktató vagy, a tananyagot világosan, érthetően és ami fontos, élvezhetően adtad át, ittam minden szavát. Emberileg és szakmailag is minden elismerésem.

​ ​

Pin It on Pinterest

Share This