Örömmel jelentem be a Nagyérdeműnek, hogy több száz éves kutatás után én felfedeztem a Perpetuum Mobilét. Sőt mindjárt két működő verzióját is.

Elsőszámú modell: mosogatás. Az egyetlen olyan tevékenység, aminek semmi értelme, mert mindig újratermelődik.

Második számú modell: Neve: Kristóf. Kora 2,5 év, megtalálási helye: bárhol és mindenhol ill néha sehol.

Műszaki leírás ill esettanulmány:

Aki azt mondja, h a legtündéribb kor a kétéveseké, azt ott helyben fel kéne négyelni és nemhogy a város, de inkább az ország négy sarkába kéne kiszögezni a testrészeit. Vagy nem volt még sajátja, és megérdemelné egy napig élvezni a társaságukat.

Nekem van szerencsém közel napi 24 órát élvezni egy kíváncsi, mindent felkutató és kipróbáló örökmozgó társaságát élvezni.

Elmesélem Kristóf egy átlagos reggelét. Időpont: hétköznap.

¾ 7 kor óracsörgés. Mint minden anyukának már nekem is csak 5 perc az alvásigényem – még 5 perc. De ekkor megszólal a mellettem lévő kiságyban az egyre erősödő sziréna: „Aja, tecsiiii, aja tejcsiiii.” Mindjárt- nyöszörgöm – de nincs kegyelem, mintha azonnal szomjan és éhen halna, ha nincs tálalva a „tejcsi” 2 percen belül. Hétvégén mindezt egy órával korábban – már miért is ne, amikor végre lehetne aludni?

Kitántorgok, cumisüveg elő, tejcsi bele, mikro – addig gyorsan segítek a feszülő hólyagomon – akkor már állva figyelik az ágyból minden léptemet és mozdulatom. Tejcsi felszolgálva, végre megcsinálhatom a saját kávémat.

Ülök az ágy szélén és minden alkalommal azt figyelem, h 2.5 deci tej hogy tud ennyire gyorsan eltűnni egy ilyen kicsi szervezetben – de mintha napról napra csökkenne a rekordidő.

– Kristóf,kell pisilni? Merthogy még részben vagyunk csak szobatiszták – erről több szőnyeg és bútor tudna mesélni. – Nem? Na jó, akkor öltözzünk. – Mármint én öltözök. A cumisüveg közben jól irányzott mozdulattal bokán talál. Ezek után szemfényvesztő gyorsasággal mászik az ágy legelérhetetlenebb végébe vagy valamelyik szekrénybe, megakadályozandó a felöltözést. Halálugrással utána vetem magam, elkapom, és miközben egy kézzel próbálom tartani, másik kezemmel rángatom fel rá az alsógatyát, pólót, nadrágot. Hál’ istennek h most nyáron nem kell több. Viszont ezután én mehetek újra öltözni, mert patakokban folyik már rólam a víz.

Megfigyeltem, h ilyenkor reggel mindig felértékelődik az összes rég megunt és szanaszét szórt játékok értéke – egyből fontossá válik a két napja a sarokba hajigált kisautó, meg kell keresni a kirakós összes darabját és ilyenkor kell a játékkonyhában mesterszakáccsá válni.

És ilyenkor nem számít, h „vár már a bölcsiben a Gergő (legnagyobb haver), meg ott van már Csenge is..”.Kit érdekel?

Jó esetben 40re végre cipő van a lábán, én már 3x öltözöm át, rosszabb esetben az ajtóban közli, kakilni kell…na akkor pelus fel, elvonulás a ruhásszekrénybe, pár perc múlva nagy büszkén ki rajta, h „bekakáltam” – pelus le, bugyi fel..

Végre kint a kapun. Én még zárom a kaput, ő már a kismotorjával a sarkon nézeget hátrafele.

A kb. 500 méteres, bölcsihez vezető úton van konkrétan 2 macska, 3 kutya – pár bogár a járdán, pár tucat leszedendő virág – persze anyának leszedve, az 5 perc/100 m időt megfutva beesünk épp 5 perccel reggeli előtt a bölcsibe.

Előtérben gyors reflexekkel elkapom a kezét a tűzriasztótól – már ezredszerre. Az is egy idióta volt, aki egy bölcsiben két éves magasságába rakta… Nem baj, anyukák reflexjavítójának biztos optimális. Belső ajtó kicsapva, becsörtetünk az öltözőbe. Ha eddig nem tudták volna, h megjött Kristóf, ebből mindig rájön az egész intézmény. Padok és kisszékek átrendezése közben próbálom utolérni egy cipőcserére. Éééés siker! Na és akkor a következő menet: hogyan hagyjuk bent a csoportban. Ekkora előkerül a „kismajom”-technika, avagy hogyan fojtsuk meg anyut fél perc alatt. Mert ugye ők még nem manipulálnak?? ÁÁÁÁ dehogy…Végül sikerül lefejtenem a nyakamból és átadom fojtogatásra Évinek, a gondozónőnek. Őt is kicsit megfojtja, majd valami érdekeset véve észre a szoba sarkában úgy ugrik ki Évi karjából, hogy majd leveri az orrát közben.

Becsukom az ajtót, nagy levegőt kifúj…

Kilépek az ajtón és már hiányzik.

 http://mesemagia.blogspot.com

 

No votes yet.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This