Tamara felállt a vécékagyló peremére, és kihajolt az ablakon. Megrémült, amikor lenézett, pedig nem volt különösen magasban az ablak. Attól viszont még jobban retteget, mi fog történni, ha Iván rátöri az ajtót.

Összeszedte minden bátorságát, és kimászott. Legszívesebben összeszorította volna szemét, fogát, és hagyja, hogy lecsússzon, de nem tette. Erősen kapaszkodott az ablakkeretbe, majd lábai alatt megérezte a kukát, amit még a húga készített oda, hogy legyen mire rálépni. Megingott alatta a szemetes. A szíve a torkában dobogott, tenyere izzadt, és kicsúszott kezéből a biztonságos kapaszkodót jelentő ablakkeret. A durva szemcsés vakolat felsértette a bőrét, de szinte észre sem vette.

Amint biztonságban földet ért, hátát a ház falának támasztotta, és hallgatózni próbált, Iván észre vette-e már, hogy valami nincs rendben. Úgy érezte, nem hall semmit a saját vadul verdeső szívétől. Tudta, hogy most már futni kell, nincs vesztegetni való ideje, de a lábai gyökeret eresztettek. Gyengék voltak és reszkettek.

Behunyta a szemét, vett egy mély lélegzetet, és neki iramodott. Először esetlenül, mint aki most tanul járni, tette meg az első lépeseket, majd a lábai egyre jobban engedelmeskedtek, egyre gyorsabban pakolta őket egymás után.

Minél gyorsabban szedte a lábait, annál inkább eluralkodott rajta a páni félelem, és a rettegés. – Mi lesz, ha Iván utolér? Mi lesz, ha megtalál? – Kalapácsként dübörögtek a gondolatok a fejében. Más nem is létezett számára, csak a félelem. Nem tudott másra gondolni, mint a menekülésre.

– Futni kell! Még gyorsabban! Még…

Végül már teljesen összegabalyodtak a lábai, és garantáltan orra esik, ha nem nyújtja ösztönösen maga elé a kezét. Érezte, hogy valami megszúrja, de nem törődött vele.

Szerencsésen eljutott az utca végéig, ahol a húga vőlegénye már várta. Megismerte a kocsit, mégis bizalmatlanul nyitotta ki az ajtaját. Lelki szemei előtt Ivánt látta önelégülten vigyorogni a volán mögött, és gúnyosan fröcsögi felé: „Előlem akartál meglépni, bébi?”

Nem így történt. Tibi ült a volánnál, látszott rajta, hogy ő is ideges volt a szökés kimenetelét illetően.

Tamara lerogyott az anyós ülésre, kelleténél erősebben csapta be a kocsi ajtaját, és amíg ő fuldokolni kezdett a köhögéstől, Tibi gázt adott.

www.pekkeledina.hu


Író Születik – azoknak, akik még keresik az útjukat
TörténetMester – azoknak, akiknek még nagy falat egy regény
Mesevarázsló – azoknak, akik hisznek a mesék varázslatában

No votes yet.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This