Végre!  Már csak pár perc, és otthon leszek. Csinálok néhány szendzsót, fogok egy pohár fehérbort, beteszek egy jó kis jazzt és    o l v a s o k!   Erre várok reggel óta!

Nem akarok látni senki hétfőig! Elegem van az emberekből, Jutkából, a hülye kollégákból, akikkel össze vagyok zárva egész nap.

Mikor jön már ez a metró?  Este 10 van, annyira szeretnék már otthon lenni! Egyedül!

Jutka is menjen csak haza a barátnőivel, ha már velük ment moziba!

Na, végre bedöcögött!  Alig lézengenek a kocsiban – persze, hiszen késő van.

Még nyolc megálló… Hét… De szép lába van annak a lánynak!…Hat… Fordulj már erre szépségem, hadd lássam az arcodat is! Na így! Úristen, nagyon széép! …Mi van? Ez sír?!!! Jaj neeeee! Nem akarok még egy problémás csajt!  Most meg mért kellett rám nézned?  Mintha tudná, hogy nem bírom a bőgő nőket! Sajnos soha nem bírom ki, hogy ne segítsek… genetikailag ilyen vagyok…

– Szia! Adjak egy zsepit?

– Dem kösz! Van. Ja, de mégis! Pont elfogyott!

– Tessék!

– Köszödöm! Orrcsepped dincs véletlenül? Bezártak a patikák! Tudod, iszonyú ez az allergia!  Dem szoktam ennyire elkapni, de az előbb jöttem el egy virágárus előtt, és az orrom alá dugott valami rettenetesen illatos virágot, és azóta folyik a könnyem, dem kapok levegőt,és a patika is bezárt.

– Szerencséd van királylány, a következő megállónál lakom, és van allergiára orrcseppem.  Meg fincsi szendvics, fehérbor, jazz. Ha gondolod, megmentem az életedet!

– Óh, jó királyfi!  Mehetünk!  Jó tett helyébe jót várj! …egyszercsak.

No votes yet.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This