Épp frissen újra regisztráltam az egyik társkereső oldalon, ahol kölcsönös megfelelés esetén jelzett a gép. Bevallom, hajlamos voltam kattintgatni össze-vissza az ingyenes kreditekért. Felvillant a megfelelés, ezért gondoltam tüzetesebben megnézem, hogy ki az, akinek én bejöhetek. A képről egy kigyúrt vállú, kendős fejű idegen nézett vissza rám. Pár szmájli után beszédbe elegyedtünk. Első reakciója az volt, hogy végre egy csaj, akivel lehet értelmesen beszélgetni. Hamar kiderült, hogy rendőrként éli mindennapjait, ovizsaru. Már rögtön megvolt a közös pont, a gyerekek.

2 napnyi folyamatos chatelés után megbeszéltük, hogy hétfőn napközben a munkahelyem felé kanyarodik, lemegyek és személyesen szemrevételezzük egymást. Mikor először megláttam, mintha egy kalandfilmből kilépő kalózt láttam volna, bevallom rögtön megfogott. Kb. húsz percet töltöttünk együtt, körberohantuk az épületet háromszor, miközben gyorsan megbeszéltünk néhány fontos dolgot az életünkből, ami alapján dönteni tudunk a hogyan továbbról.

A szimpátia kölcsönös volt, így megbeszéltük, hogy belekezdünk a dologba. Szerdán újra találkoztunk, szinte szikrázott közöttünk a levegő, nagyszerű érzés volt. Annyira belelkesedtünk, hogy a következő találkozást péntekre időzítettük, hiszen mindkettőnk munkáját és a távolságot is figyelembe kellett venni. A csütörtök újabb egész napos chatelésből állt, egy méterrel a föld fölött jártam. Izgatottan vártam a péntek délelőttöt, hogy pontosítsuk a találkozásunkat.  Hiába vártam, nem jelentkezett be a szokásos időben… ahogy teltek a percek, órák… kezdtek az idegszálaim szétcincálódni… biztosan valami baj van… hát lett.. Dél körül érkezett tőle az üzenet, hogy felhívta az egyik exe, megjegyzem több éve szakítottak, hogy folytatni szeretné… ő pedig döntött, inkább az ismert múlt mellett teszi le a voksát.

Totálisan összetörtem… miért pont velem történik ez? Két napig vörösre bőgtem a szemem, mire sikerült megnyugodnom. A következő héten szabadságon voltam, így hazautaztam a szüleimhez. Mivel netfüggő vagyok, azért otthon is felfelkukkantottam az ismert közösségi portálra… sőt én bohó még írtam is neki egy hosszú üzenetet, hogy mennyire fáj, amit velem tett. Nem kellett sokáig várnom, válasz érkezett… bántotta őt is a dolog. A vidéken töltött napjaim alatt minden nap csevegtünk… szó szót követett…kiderült, hogy azóta sem találkozott a visszatérővel, vagy ahogy ő definiálta, a komplikációval, elbizonytalanodott…így  újabb találkát beszéltünk meg a városba való visszatérésem utánra.

A találkozás szenzációsan sikerült, még mosógépet is szereltünk nála. Újra beleéltem magam, hogy mégsem veszett el minden. A találkánk után pár nap múlva jelentkezett, hogy ő nem tud közöttünk dönteni, egyikünket sem akarja megbántani, de mivel én vagyok az új, még igazából ismeretlen, ezért inkább velem jegeli a kapcsolatot.

A kapcsolatot továbbra is tartottuk, hébe-hóba chatelünk, ha sütit sütök, akkor jön az adagjáért, sőt az egyik rendezvényükre is elmentem, hogy lássam, hogy néz ki egyenruhába.

Az első beszélgetésünk óta eltelt 1 év, emlékeztettem az évfordulónkra… ismét érzelmes hangvételűre sikeredett a beszélgetésünk… bármennyire botor dolog… de jövő hét elején ismét találkozunk…

No votes yet.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This