Mi is az a mindmap? Már hallottál róla, de nem igazán áll össze a benned a kép?

A mindmap vagy elmetérkép egy tanulásmódszertanból átvett „vizuális eszköz”, amely egyszerre használja a jobb agyfélteke kreativitását és szabad asszociációs képességét és a bal agyfélteke logikus, rendszerező hajlamát.

Nagyon jól használható pl idegen szavak tanulásához, tervezéshez, ötleteléshez, jegyzeteléshez. A lényege a „központi kifejezés” amiből elindulsz, és ahogy a jobb agyféltekéd sorra megválaszolja a bal által feltett kérdéseket, te megrajzolod a válaszokat felhőcskék, buborékok, faágak (vagy bármi más, neked tetsző) formájában. Itt nem lineáris, listaszerű megjelenítésről van szó, amit a bal ugyan nagyon szeret, de egyből leblokkolja a jobbot, hanem folyondárszerű, SOHA NEM EGYENES!, egymásból kiinduló, elágazó, szétváló, összeérő, rajzos, színes képi megjelenítésről, ami pont, hogy inspirálja a jobbot a további ötletekre.

 

Ami minket, mint írókat érdekelhet ebben a módszerben, az a regénytervezés folyamata. Ugyanis nem véletlenül szoktam elmondani minden tréningen, hogy az írás KÉTAGYFÉLTEKÉS tevékenység: a jobb hozza a sztorit, az ötletet, az érzelmeket, a képeket, a „filmszerűséget”, de a bal kell hozzá, hogy az logikus, összefüggő, következetes, követhető és jól felépített legyen. És ehhez tökéletes eszköz a mindmap.

Hogy is kell ezt elképzelni?

Kell hozzá egy sima, üres A4-es lap, pár színes ceruza vagy filc, és némi nyugalom körülötted, hogy erre tudj figyelni 😉

Egyik variáció, hogy regényt írsz – például eljutottál odáig, hogy meg kéne „tervezni” a főszereplőt, mert valami már halványan körvonalazódik benned, esetleg már pár oldalt papírra is vetettél. De még nem tiszta, és hogy tovább tudj lépni, kellenek támpontok? Na, akkor erre tökéletes megoldás a mindmap.

A karaktereidnek mindnek kell lennie egy központi „problémának”, ami leginkább mozgatja őket. Amiért végigkíséred, mint olvasó azt „útján”. Ami, minden cselekvésének a gyökere. Ami a vágya. Ami miatt hajlandó a változásra. Vagy amit meg kell változtatnia – akár magában, akár a környezetében, akár a világában. Ha ez megvan, akkor ezt írd be a papír közepére. Ez lesz a „magja”, a kiindulási pontja a „tervezésednek”.

És akkor most kezdj el gondolkodni azon, hogy ez  megváltozzon, ezt elérje, megvalósítsa – mit kell tennie, mire van, lesz, lehet szüksége? Új képességekre? Meglévő kibontakoztatására? Külső vagy belső változásra? Társakra? Ha igen, kikre és miért? Mit adnak neki? Milyen konfliktusokba keveredik? Mi lesz a konfliktusok megoldása és főképp eredménye, következménye? Lesz-e ellensége/ellenfele? Ha igen, mi lesz köztük a fő konfliktus? …. És így tovább… akár órákon át, ha igazán belemelegedsz  😉

Minden egyes kérdés, majd válasz hozhat egy újabbat, majd az is egy újabbat… és ezek mind külön „ágakként” megjelennek a rajzodon, és a végén egy egész „térképed” lesz, amit „csak” össze kell rakni. És közben annyi színt használsz, amennyit akarsz, olyan ábrákat, amik csak eszedbe jutnak, firkálgathatsz, megjegyzéseket tehetsz melléjük. Csak hagyd szárnyalni a jobb agyféltekéd, és össze fog állni 😉

Hogy ezt hogy tudod cikkíráshoz használni? Igazából ugyanígy. A különbség csak annyi, hogy más kérdéseket teszel fel: pl mi a problémája a célközönségemnek? Milyen kérdések gyötrik? Vagy hogyan lehet ezekre rákérdezni? Milyen megoldásokat tudunk kínálni? Mi az, ami mozgatja őket? Mi fogja majd őket megfogni? Stb. Ezt is csak bízd a jobb agyféltekédre. És igazából minden válasz egy-egy lehetséges alapcikk ötlet lehet. Amit utána már csak megírni kell, aztán más szemszögből újból, kibontani egy harmadikban és így tovább.

Ez ennyire egyszerű? Igen. Próbáld ki, és írd meg a tapasztalataidat ide a cikk alá, hozzászólásban 🙂

 

És ha minderről még többet szeretnél tudni, várlak valamelyik – neked szóló – tréningünkön:

Író születik – ahol két nap alatt megtanulsz igazán kreatívan írni – nemcsak regényt 

Blogger Workshop – ami után nem lesz kérdés, hogy miről írj, inkább a mikor