Az, hogy könyvbolond legyen, mondhatnánk „szakmai elvárás”. De hogy filmbolond? Hisz az egy másik műfaj, más eszközökkel, más közönséggel. Meg persze egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hány könyvadaptációból lett igazán jó és hiteles, élvezhető film. És még az se biztos, hogy ebben akkora közmegegyezés lenne, mert a könyv attól különleges „műfaj”, hogy a te fejedben teremtődik meg igazán. De minél több fejben születik meg egy könyvi világ, annál sokszínűbb lesz, annál több variáció keletkezik. És ebből a sokszínűségből valami közös nevezőt kihozni, ami megfelel a többségnek – valóban forgatókönyv író és/vagy rendezőt próbáló feladat.

De akkor én mért mondom azt, hogy kifejezett előny, ha egy író filmbolond?

Mert rengeteget lehet tanulni a filmekből, a filmekről, a film készítés kulisszatitkaiból egy szépirodalmi műhöz is. Igaz, ehhez kicsit „másképp” kell nézni a filmeket, kicsit „tudatosabban”, de ez nem vesz el az élvezeti értékükből, sőt. Egy kis rutinnal már rá fogsz jönni, h hol rontották el vagy oldották meg zseniálisan a kommunikációt, és egyre többet fogsz tanulni belőle, hogy hogyan és mitől működik jól a történetmesélés.  Vegyük sorra a – szerintem – legfontosabb „tanulnivalókat”.

Karakterek, karakterfejlődés – nekem ez az egyik legfontosabb, azért is említem elsőként. Egy jól felépített karakter elvisz a hátán bármilyen – akár sablonos – történetet is. A filmekből megtanulhatjuk, hogy hogyan jó adagolni a változást. Hogy hogyan építsd fel téglánként a szereplő külső-belső életét. Hogyan tudod közelebb hozni a nézőhöz, az olvasóhoz.  Hogyan oszd szét a történet vonalán a konfliktusokat. Hogyan kapcsold össze a szereplőket.  A tréningeken erre én a Star Wars (Csillagok háborúja) film eposzból a „középső” három részt szoktam példának felhozni, onnan is Anakin Skywalker Darth Vaderré válását. A „Hogyan lesz egy cuki kisfiúból a Galaxis rettegett gonosza?” zseniális példáját a karakterfejlődésre.

Dramaturgia – ez igazából a történetvezetés. A legtöbb film nagyon szigorú szerkezetben épül fel. Erről, ha többet szeretnél tudni, keress rá a forgatókönyvírás 7 szekvenciájára az interneten. Ennek a lényege, hogy szigorúan meg van határozva, hogy a hatás (feszültség, érdeklődés) fenntartása, sőt fokozása érdekében hányadik percben vagy percig melyik információnak kell átadásra kerülnie. Mikor kell bele a csavar, vagy a mélypont ill. a csúcspont, mikor és hogy kell lezárni a végét.  Mert így lesz működőképes. Természetesen az nem valószínű, hogy ezt egy az egyben át lehet tenni egy regényre is például, de azt, hogy kb. mennyit szánj a felvezetésre, hogy hogyan kezdj, hogy hol kell lennie kb. a csúcspontnak, addig milyen út vezet, hogy kell befejezni – ez mind lemodellezhető.

Feszültségkeltés eszközei – a legtöbb, ezt szolgáló filmes módszer írásban is működik. Csak jól kell megfogalmazni, hogy hasson, mert más filmen egy pár másodpercnyi csend vagy épp bevillanás vagy egy árnyék vagy egy hang – ezt írásban jól kell összerakni. De például a sejtetés (hogy a szereplőd nem, de az olvasód már tudja, hogy mi vár rá és emiatt már izgul érte), egy jó cliffhanger (talán „függő befejezésnek” fordítanám – amikor nem mondod meg, hogy egy akár életbevágóan fontos információnak, eseménynek mi a végkifejlete, hanem átviszed a következő fejezetre, részre) ugyanúgy tud működni írásos formában is. Az, hogy hogyan tudsz „félreinformálni” mindenkit, hogy kell az orránál fogva vezetni a főszereplő(k)ön keresztül az olvasót, hogyan tegyél bele csavart (twist-et), és azt hogy tálald. Ez mind elleshető a filmekből. Erre különösen jók például a sorozatok. Mert ott több 10 vagy 100 részen keresztül kell fenntartani az érdeklődést. Figyeld meg, hogy hogy csinálják, tanulj belőle és tedd át írásba!

Párbeszédek – jó párbeszédet nem könnyű írni. Van, aki zsigerből érzi, van, aki küszködések között tanulja meg. De megtanulható, csak sokat kell figyelni, olvasni. Figyeld meg, hogy mennyi információt adnak át? Hosszabb vagy rövidebb mondatok? Melyik mikor hatásosabb? Milyen típusú szereplőköz milyen beszédstílus illik? Mikor mit és hogyan mondanak? Hogy kapcsolódnak egymáshoz a szereplők mondatai? Ez mind elleshető a filmekből.

Amit én még nagyon nagy haszonnak érzek: ha sok filmet nézel, nagyon sok kép meg fog benned maradni, illetve a fantáziád is gyorsabban fog kapcsolni képekre.  Jobban tudsz majd képekben gondolkodni, fejlődik a vizuális fantáziád, ami viszont megjelenik majd az írásodban is. Le fogod tudni írni a képeket, amik a fejedben vannak. Persze ehhez nem árt a jobb agyféltekés módszer is, ami mindezt könnyebbé teszi, de előbb-utóbb érezni fogod a változást.

Filmet nézni nagyon jó, és ráadásul még tanulsz is belőle, akkor egyértelmű, hogy egy író legyen filmbolond! 😉

 

Ha szeretnél még több trükköt és hasznos tudást kapni, és főleg gyakorolni mindezeket, akkor gyere el egy Író Születikre, ahol erről, és még sok minden más „írós okosságról” is szó esik.

Pin It on Pinterest

Share This