Berci csüggedten lógatta a fejeit. Nem értette, miért bánnak így vele. Mivel érdemelte vajon ki, hogy immár harmadik napja feléje sem néztek? Mit követhetett el, hogy gondozója három teljes napja nem jelent meg ketrecénél, hogy ellássa élelemmel, tiszta alommal? Arra gondolt, szerencséje, hogy ketrecében iható vizű művízesés hullik alá a sziklákról, mert a nyári hőségben bizony nagyon kínozta volna a szomjúság. Ha a szomjúság nem is, az éhség már igencsak próbára tette türelmét és idegeit. Tudomása szerint mindig is jó sárkány volt. Sosem perzselt meg egyetlen látogatót sem, és a gondozóit sem ette meg. Miért bánnak hát ilyen csúnyán vele?

Az állatkert gondozói öltözőjének csendjét éktelen kiabálás hasította háromba.

– Megmondtam még pénteken, hogy Berci etetőgépe elromlott, és a hétvégi műszak arra sem képes, hogy a szerelőt kihívja? Úgy kirúgatlak, hogy a lábad nem éri a földet – üvöltözött egy terepszínű ruhába öltözött gondozó. – Hogy lehet egy sárkányról elfeledkezni? Az agyam megáll!

Társa csak hápogott.

– Most azonnal menj, és hozd helyre a hibát! Ha ugyan még nem halt éhen a szerencsétlen. Ma háromszor eszik, hogy pótolja az energiaveszteségét. Kezdheted is a reggeliztetést, te semmirekellő, pipogya alak!

A pipogya alak legalább olyan lógó fejjel bandukolt a hegyi ketrec irányába, mint ahogyan Berci három feje festett épp. Szerelőt hívni nem volt már idő a reggeli előtt, ezért kénytelen volt két társát segítségül hívni, hogy saját kezűleg tálalják fel a háromfejű tűzokádó sárkány prédáját. A három élő birkát szakértően terelgették a bejárathoz. Eddig könnyű volt a feladat, aztán jött csak a neheze. A kaput óvatosan kitárták, Bercit sehol sem látták. Kezükben készenlétben várt a három lasszó, hogy megfékezzék az éhes fenevadat, ha arra kerülne sor. A bégető jószágok engedelmesen vonultak a rácson belülre, még örültek is a finom, dús fűnek, ami majd jóllakatja őket. Hogy ők kit lakatnak jól, arról nemigen lehetett fogalmuk. Egyelőre.

A három gondozó már az automata kapu bezárásán fáradozott, amikor Berci lecsapott. Nem gondolkodott, csak a gyomra vezérelte. Már nem volt jó sárkány, csak egy kiéheztetett állat. Három feje szinkronban csapott le a három birkára, és mire a gondozók észbe kaptak volna, hármukat bekapta desszertnek, azzal kisétált a félig nyitott kapuszárnyakon, az egyiket totálkárosra törve a művelet közben. Nem szándékosan. Épp csak nem fért ki másként.

Az állatkertben lófrálva érdeklődve szemlélődött, ismerkedett a többi állattal, persze többnyire csak rácsokon keresztül. Nagyon megörült a kora reggeli látogatóknak, akiket máskor tűzokádással kápráztatott el kényelmes vackán, persze biztos távolságból, nehogy bajuk essen. Ezúttal úgy döntött, megelőlegezi az ebédjét is, és rögtön három zsenge darabot fogott magának, hogy mindhárom feje elégedetten csámcsoghasson. Ezután Berci immár vidáman vicsorított egyet, hogy az emberek viccesen szerteszét szaladtak, néhányszor meglibbentette hatalmas szárnyait, majd kitárta őket, és szárnyra kelt kelet felé, ahol a nap épp az üveghegy három csúcsán csillant meg.

 https://florianjudit.wordpress.com

No votes yet.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This