Álmos szombat délután volt. A három szőke nő éppen ötyepartiról tartott hazafelé. Csodásan sütött a nap, az első igazán szép nyári nap abban az évben.

1978 nyara.

 A Rolling Stones, a Hungária, az önfeledt bulik és ájult, szerelmes éjszakák mámora. A barátok, az őrült fogadások, a zsíroskenyér és a vbk kora. Egymás szavába vágva, vidáman csicseregtek, nevettek az emlékeken. Megint 18 évesek voltak, viháncoló kis csitrik épp a felnőttkor küszöbére érve. A csiklandozó meleg nap kihozta belőlük a boldog, épp csak felnőtté érett nőt, akik próbálgatják a csáberejüket. Az arcuk kipirult, egymás szavába vágva emlegették az ő Pistijüket, a Zsokét az összenőtt szemöldökével, Zsoltit, a nagy lakli pirulós, nőzni vágyót, meg  a Kuszafogút, akinek ráadásul mindig lecsúszott a nadrágja és látszott a kockás, kicsit elnyűtt alsónadrágja….istenem hogy kinevették, ő meg szégyenében elsompolygott, alig tudták visszarángatni, – mert azért tetszett nekik úgy is, kockás alsónadrágostul, meg azért látták ám a kidolgozott izomzatot a derekán. Ma már ez a módi, a lógó ülep, direkt így gyártják, ki az, akinek ez teszik ma, persze, a gyerekeiknek, fene se érti az ízlésüket  –ezen is jót nevettek, látszott, értik, a gyerekeik már ilyen módinak hódolnak.

Egy térre értek, szökőkút volt a közepén. Leültek a kőpadra tovább csicseregni. Csak nem akartak véget vetni az emlékidézésnek, a fiatalodásnak. Beszéltek, ömlött belőlük a szó, és csak  nevettek és nevettek.

Először a kutyára figyeltek fel. Arra a kis foltos, selymesszőrűre, aki odaszaladt hozzájuk és hangosan csaholva akart részt venni ő is a vidám társaság beszélgetésében. Aztán a gazdára, arra az alacsony barna, farmernadrágos nőre, aki olyan velük korabeli volt, legalábbis úgy látták. Megörültek a kutyának, megsimogatták. A szőre valóban olyan selymes volt ahogy látszott. Értették, hogyne értették volna, nem kellett azokhoz szó, hogy a kis kedvenc olyan gyerekszerepet játszik a nőnél. Nem kérdezték, de tudták.

A nőnek nem lehetett gyereke. Hogy miért, talán sose fog kiderülni. Maradt a kutya, mikor az ember elment. Mert azt is látták rajta. Ezt sem kérdezték. Mert ezt is tudták. A sokat tapasztalt barátnők. Meg tapintatból, minek azt kérdezgetni.

Szóba elegyedtek. Leültették a padra, és beszélgetni kezdtek. Egy összehajtott papírlap volt a nőnél. Nem kérdezték mi az. Talán eltévedt, és az egy térkép. Vagy egy előadásról jön és az a program. Vagy….de kit is érdekelt ez akkor, mikor olyan érdekesen magyarázott valamit, valamit, ami mindannyiukat érdekelte.

Egy történet volt az. Régről való. A fiatalságából. 1978-ból.

És itták a szavait, tátott szájjal figyelték, amit mond. Az ő fiatalságuk is lehetett volna. Illetve az is volt.

Egyívásúak. Egyek voltak. Ők, az 1978-asok.

 

 http://maisztorik.blogspot.hu/

http://martasosak.blogspot.hu/


Író Születik – azoknak, akik még keresik az útjukat
TörténetMester – azoknak, akiknek még nagy falat egy regény
Mesevarázsló – azoknak, akik hisznek a mesék varázslatában

Pin It on Pinterest

Share This