Mi a baj a sorokkal?

Nem, nem ezekkel a sorokkal :). A bal agyfélteke soraival. 

Amik körülöttünk vannak, amikbe próbálunk beállni vagy próbálnak mások beállítani minket. Mert mindenütt sorok vannak: a boltban, az iskolában, a munkahelyen, a reggeli dugóban, a hivatalokban, az “élet normális rendjében” (születés-iskola-munka-házasság-gyerek-nyugdíj-öregkor-halál), a megmondják, hogy hogyan “fejlődhetsz”-ben (fokozatosan, lépésről-lépésre) – mindenütt a korlátokat, a sorokat érzed. 

De te nem érzed jól magad a sorokban, még azokban sem, amiket te választasz magadnak. Mert azt hiszed, hogy az jobb sor, mint a másik… és egy idő után rájössz, hogy az is sor. Szebb, kényelmesebb, tágasabb, de sor. Ahonnan megint kilógsz. 

És amikor ez már kismilliomodszor megtörténik, elbizonytalanodsz, hogy biztos, hogy velem van a baj. Hisz mindenki másnak megy, szépen haladgat, nincsenek ilyen problémái, beleillik a “sorba”. De te nem. Mert neked mindig vannak ötleteid, te látod azt, hogy mi nem működik, hol a probléma. És még el is mered mondani. Meg mered változtatni – vagy legalábbis megpróbálod. Beszélsz róla, írsz róla, megmutatod. Látod a “Sor” természetét, lebuktatod a “Sort”. (Igen, itt és most érzed az áthallást a Mátrix-szal 😉 )

És közben próbálod fenntartani az “ön-bizalmadat”, hogy “normális” vagy, nem különc, nem renitens, nem “más”, nem lázadó, nem nagyszájú, ahogy azzal a többi sorbanálló címkéz téged. 

De van egy hírem (eldöntöd, hogy jó vagy rossz 😉 ): nem veled, a sorral van a baj. Azzal, hogy te nem való vagy egyik sorba se, mert nem neked való a sor. Te másként működsz, szabadabban, önállóbban, érzelmesebben – jobb agyféltekésebben 😉 

Ezért érzed azt, hogy például írnod kell(ene). Lehet, hogy nem mindig, de lehet, hogy grafomán vagy. Lehet, hogy már túlvagy pár könyvön, de lehet, hogy még csak kacérkodsz azzal, hogy megmutasd másoknak az asztalfiók kincseit. De abban egyformák vagyunk, hogy a “Sor” nem bír minket, kilök magából. De ez legyen a “Sor” gondja 😉

A miénk meg az, hogy ne hagyjuk magunkat. Legyünk azok, akik szeretnénk lenni: akár írók. Vagy “vadakat terelő juhász” . Vagy bármi más.

Az Író születiken nincs sor. Csak lehetőség, hogy az legyél, aki szeretnél lenni. 

Kipróbálod akkor a sor nélküliséget? 🙂 Akkor: Író születik

7+1 ok, hogy mért NE gyere el egy Író születikre

Annyit beszéltem már arról, hogy miért jó meg hasznos meg klassz neked, ha eljössz egy Író Születik tanfolyamra. Na akkor most elmondom, hogy miért NE gyere!

1) Mert rosszul fogod magad érezni a sok lelkes, olvasás-írás mániás között. Hisz ezek mind azért vannak ott, hogy írjanak… tiszta buggyantak…

2) Mert még esetleg hallasz olyan dolgokról, hogy mitől novella a novella… mi a csattanó trükkje.. hogy mitől jó egy karakter… De ez nem is érdekel téged, hisz ez megy zsigerből úgyis…

3) Mert 2 nap alatt annyit fogsz írni, mint eddig soha egyszerre… nem jó az, az túl fárasztó, ugye?

4) Mert még olyan érzelmek jönnének fel, amiket magad előtt is jól eltitkoltál eddig.. az veszélyes…

5) Mert megtanulnál egy olyan módszert, ami akár még a hétköznapokat is kreatívabbá tehetné… hogyne, hogy még jobban kilógjál a sorból? 

6) Mert rájönnél, hogy nem is olyan nehéz íróvá válni… aha, és akkor meg nem bírnál magaddal utána meg az írás-mániáddal… elkezdenél abban gondolkodni, hogy lehetne nekem is könyvem? Áááá, nem jó álmokat dédelgetni!

7) Mert rájönnél arra is, hogy neked ez megy, sőt szereted és jó érzés… de neked nem kell az önkifejezés, neked nem hiányzik, hogy elmondd a gondolataidat, az érzéseidet, az emlékeidet… áááá dehogy 😉

+1) és arra a kezdő lökésre sincs szükséged, hogy ezt te TUDOD (csak eddig magad sem hitted…)

Szóval szerintem is teljesen felesleges eljönnöd, hisz ezek a dolgok téged ugyse érdekelnek…

Vagy mégis? 😉

Akkor: Író születik  minden hónapban. Én szóltam! 😉

Az Aranyhal esete Teller Ágival

A minap az Óperenciás tengernél jártam, meglátogattam vénséges-vén barátomat, az Öreg halászt. Kihajóztunk, kivetettük a hálóját, hátha akad egy kis zsákmány addig is, míg elbeszélgetünk az Élet Nagy Dolgairól. Hát nem kifogtuk az Aranyhalat?? 😊

Szegény Aranyhal igen zaklatott volt, mert aznap már kifogta őt két szegénylegény és egy elátkozott királykisasszony…hiába na, picit már ő is be van rozsdásodva. Tele is volt a hócipője a sok kívánság teljesítésével. (tovább…)

A Soha-Meg-Nem-Írt-Mesék

A napokban, nem sokkal azután, hogy szerencsésen kifogtam az aranyhalat, és egyezséget is kötöttem vele, kedves öreg barátomról, a kerekerdei Varázslóról hozott hírt egy postagalamb. Sajnos sokat betegeskedik – írta – és már több főzetet is kipróbált, de a fránya köhögés csak nem múlik, viszont mivel már nem lát olyan jól, és kicsit összekeverte az arányokat, unja, hogy hol kígyóvá-békává, hol seprűvé varázsolja saját magát. Megkért, hogy vigyek neki egy kis finom falusi mézet és húslevest, így aztán nem volt mese, főztem, perdültem-fordultam és indultam is a Kerekerdőbe.

Ahogyan ott bóklásztam az erdőben, a fejemben töméntelen sok cikázó gondolattal, sikeresen eltévedtem, és a Kerekerdő egyik eldugott szegletében találtam magam, ahol azelőtt még sosem jártam. (tovább…)

Miért boldogabbak a meseírók?

Emlékszel még a kedvenc mesédre? Nekem volt, nem is egy! Konkrétan a 77 magyar népmese óriás méretű mesekönyvét forgattam leggyakrabban. Felnőttként hajlamosak vagyunk teljesen megfeledkezni a mesék csodás világáról – amíg meg nem érkezik egy apróság a családba – nem olvasunk és nem mesélünk meséket egymásnak, és ez bizony hiba. Miért boldogabbak azok, akik nem csak, hogy nem felejtkeznek meg a mesékről, hanem még írják is őket? (tovább…)

Bakancslista kezdő íróknak

Itt van az Újév, az álmodozások és fogadalmak időszaka. Bevallom, én nem nagyon hiszek az ilyen év elei álmodozásban. Álmodozni mindig kell és klassz dolog is, ha azonban azt szeretnénk, hogy közelebb kerüljünk a vágyainkhoz, tenni is kell értük rendszeresen, napról-napra. Szintén nagyon fontos, hogy azt, amit el szeretnél érni, érdemes papírra vetni, legalább tömören, pontokba szedve, mert a gondolat bizony elszáll…

(tovább…)

Pin It on Pinterest