Az Aranyhal esete Teller Ágival

A minap az Óperenciás tengernél jártam, meglátogattam vénséges-vén barátomat, az Öreg halászt. Kihajóztunk, kivetettük a hálóját, hátha akad egy kis zsákmány addig is, míg elbeszélgetünk az Élet Nagy Dolgairól. Hát nem kifogtuk az Aranyhalat?? 😊

Szegény Aranyhal igen zaklatott volt, mert aznap már kifogta őt két szegénylegény és egy elátkozott királykisasszony…hiába na, picit már ő is be van rozsdásodva. Tele is volt a hócipője a sok kívánság teljesítésével. (tovább…)

A Soha-Meg-Nem-Írt-Mesék

A napokban, nem sokkal azután, hogy szerencsésen kifogtam az aranyhalat, és egyezséget is kötöttem vele, kedves öreg barátomról, a kerekerdei Varázslóról hozott hírt egy postagalamb. Sajnos sokat betegeskedik – írta – és már több főzetet is kipróbált, de a fránya köhögés csak nem múlik, viszont mivel már nem lát olyan jól, és kicsit összekeverte az arányokat, unja, hogy hol kígyóvá-békává, hol seprűvé varázsolja saját magát. Megkért, hogy vigyek neki egy kis finom falusi mézet és húslevest, így aztán nem volt mese, főztem, perdültem-fordultam és indultam is a Kerekerdőbe.

Ahogyan ott bóklásztam az erdőben, a fejemben töméntelen sok cikázó gondolattal, sikeresen eltévedtem, és a Kerekerdő egyik eldugott szegletében találtam magam, ahol azelőtt még sosem jártam. (tovább…)

Miért boldogabbak a meseírók?

Emlékszel még a kedvenc mesédre? Nekem volt, nem is egy! Konkrétan a 77 magyar népmese óriás méretű mesekönyvét forgattam leggyakrabban. Felnőttként hajlamosak vagyunk teljesen megfeledkezni a mesék csodás világáról – amíg meg nem érkezik egy apróság a családba – nem olvasunk és nem mesélünk meséket egymásnak, és ez bizony hiba. Miért boldogabbak azok, akik nem csak, hogy nem felejtkeznek meg a mesékről, hanem még írják is őket? (tovább…)

Bakancslista kezdő íróknak

Itt van az Újév, az álmodozások és fogadalmak időszaka. Bevallom, én nem nagyon hiszek az ilyen év elei álmodozásban. Álmodozni mindig kell és klassz dolog is, ha azonban azt szeretnénk, hogy közelebb kerüljünk a vágyainkhoz, tenni is kell értük rendszeresen, napról-napra. Szintén nagyon fontos, hogy azt, amit el szeretnél érni, érdemes papírra vetni, legalább tömören, pontokba szedve, mert a gondolat bizony elszáll…

(tovább…)

Miért jó egy írónak, ha filmbolond?

Az, hogy könyvbolond legyen, mondhatnánk „szakmai elvárás”. De hogy filmbolond? Hisz az egy másik műfaj, más eszközökkel, más közönséggel. Meg persze egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hány könyvadaptációból lett igazán jó és hiteles, élvezhető film. És még az se biztos, hogy ebben akkora közmegegyezés lenne, mert a könyv attól különleges „műfaj”, hogy a te fejedben teremtődik meg igazán. De minél több fejben születik meg egy könyvi világ, annál sokszínűbb lesz, annál több variáció keletkezik. És ebből a sokszínűségből valami közös nevezőt kihozni, ami megfelel a többségnek – valóban forgatókönyv író és/vagy rendezőt próbáló feladat.

De akkor én mért mondom azt, hogy kifejezett előny, ha egy író filmbolond? (tovább…)

Álnév vagy saját név? A Nagy Kérdés

Elkezdesz írogatni.  Egyre többet, egyre jobban élvezed. Megmutatod pár ismerősödnek, és tetszik nekik, kapsz egy csomó pozitív visszajelzést. Meg kérdést, hogy hol olvashatlak? Kell egy blog.
Oké. De ekkor felmerül az első komolyabb dilemma: milyen néven írjak? A sajátomon vagy válasszak álnevet? És ha igen, milyet?
Ez szinte minden tréningen vagy utána felmerülő kérdés. Mert azt érezzük, hogy nem mindegy. Mert a név valahogy eldönt egy csomó mindent.  Nevet választani nem könnyű, hisz azzal azonosulunk, rólunk kell, hogy szóljon, üzenet értéke van. Marketingben rutinosabbak már „én-márkáról” is hallottak, aminek fontos része a név.
De valóban ennyire fontos és meghatározó, hogy ezzel kelljen kezdeni?

Lehet, hogy most tabut fogok döntögetni, de szerintem nem.

(tovább…)

Pin It on Pinterest