Öröm, fáradtság és meghatottság. Ezek az érzések kergetőztek a fejemben, könnyek formájában folytak le az arcomon.

Folyamatosan járt az agyam, alig hallottam valamit a külvilág zajából: a körülöttem lévő emberek beszédéből, a metró zúgásából. Csak a zsebemben csörgő mobiltelefonom tudott kizökkenteni. Legjobb barátnőm hívott. Francba, megígértem, hogy szólok neki. Felvettem.

– Szia, mi volt? Sikerült?
– Szia. – szipogtam.
– Te sírsz? Mi a baj? Nem jött össze?
– De igen. Boldog vagyok. – mosolyogtam. Volt is okom rá. Egy álmom vált valóra azon a napon.
– Kiadják. Hihetetlen.
– Én megmondtam. – hallottam a nevetését. – Semmi hihetetlen nincs benne. – mondta.
Ahogy mondtam neki, én az ellenkezőjét gondoltam. Nem hittem volna, hogy valaha is kiadják a könyvemet.
– És gratulálok.
– Köszönöm. – töröltem le könnyeimet.
– Tegyük le, jó?
– Rendben. Szia! – köszönt el.

Visszacsúsztattam a kis készüléket a zsebembe, lehunytam a szemem és ismét engedtem, hogy a jó érzések elöntsenek és tetőtől talpig átjárjanak boldogsággal feltöltve testemet és lelkemet.

No votes yet.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This