jobb agyféltekés írás, best of trening

Minap lebaltázott a főnököm. Azt mondta ki fog rúgni, ha így folytatom. Pedig én csak felhívtam a barátnőmet telefonon, és kicsit csacsogtunk. Igaz ez már a 10. volt azon a héten, és tényleg, másfél órát beszélgettünk, de nem értem az miért gond. Ennyit mindenki lóg egy nap.

Nem tudtam máskor felhívni. Általában reggel szoktam, miután beérek a munkahelyemre, de ma késtem vagy 40 percet, és akkor rögtön kávéznom kellett. Ki bírná ki kávé nélkül? Szerintem Luca, a főnököm sem. Akkor most mit pampog itt nekem. Mondjuk lehet, hogy ha a kávé után nem ugrottam volna ki reggeliért, akkor nem lett volna belőle ekkora dráma, de csak 25 perc volt. A közeli piacra mentem lángosért, amit ott rögtön meg is kellett ennem, melegében. Ki szereti a hideg lángost, nem? Miközben a piacon sorban álltam a lángososnál, összefutottam egy régi barátommal. Naná, hogy beszélgettünk kicsit. Hát most mondd meg, ki ne beszélgetne kicsit, ha összefut egy régi ismerősével? Nem? Még a főnökök is emberből vannak, talán még ők is szakítanának csöppnyi időt a drága munkaidejükből. Hát akkor, hogy várhatják el, hogy mi dolgozók ne tegyük?

Azért most én kiakadtam. Azon, hogy ő felháborodik és kioktat, egy röpke telefonbeszélgetés miatt. Na most azt azért tudnia kéne, hogy ilyen munkaerőt, mint én, nem talál minden bokorban. Ha magára haragít, fogom magam, és elhúzok innen, aztán majd csináltathatja a hülye kimutatásait mással. Nem hiszem el, hogy ez egy ilyen rugalmatlan munkahely. Mert arra hivatkozott Luca, a főnök, hogy ez a munkamorál nem fér össze a cég alapelveivel.

Most mi? Az, hogy az ember néha késik?

Mit tehetek én arról, hogy reggelente le kell vinnem a kutyát? És arról, hogy a park tele van ismerőssel, akik alig várják, hogy megszólítsam őket? Csak úgy röpül az idő.

És arról sem tehetek, hogy az a fránya 4-6 villamos olyan ritkán jár. Miért is nem tud percenként jönni, 3-4 perc helyett.

Tegnap meg az volt, hogy a lakásomtól 2 utcányira, kutyaszarba léptem. Hát persze, hogy haza kellett mennem cipőt cserélni. És ha a cipőmet lecseréltem, akkor át is kellett öltöznöm. Nem vagyok nagy divatbolond, de a színeknek harmóniába kell lenniük. Ahogy ott álltam a ruhásszekrényem előtt, azon tanakodtam, nincs egy rongyom sem, már mindegyik volt rajtam, legalább kétszer. Tiszta ciki.

Szóval, mivel már úgyis nyitási idő volt a Westendben, elugrottam a Zara-ba, és újítottam egy csodás darabot. Rögtön fel is vettem. Igaz nem volt könnyű választanom, de aztán fél óra tanakodás után, megvettem mindkét lehetséges jelöltet. Oké. Lehet, hogy ezzel picit túlfeszítettem a húrt, hisz majdnem az összes pénzem elköltöttem.

Asszem többet kéne keresnem. Befelé jövet azon gondolkodtam, kérek egy kis fizetésemelést a főnöktől. Úgyis már egy hónapja helyettesítem a beteg kolléganőmet, Pirit. Az ő munkája roppant nagy terhet ró rám. Két munkakört ellátni egy fizetésért? Nem fogok. Jó, de hogyan tálaljam ezt a főnökömnek? Na, ezt még kitalálom valahogy.

Na, ne haragudj Bélám, de most mennem kell, mindjárt ebédidő, és még előtte elszívnék egy cigit is.

És ezzel a mondattal zárta Éva a chatfalat a Messengeren.

Rating: 5.0. From 1 vote.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This