Mi a baj a sorokkal?

Nem, nem ezekkel a sorokkal :). A bal agyfélteke soraival. 

Amik körülöttünk vannak, amikbe próbálunk beállni vagy próbálnak mások beállítani minket. Mert mindenütt sorok vannak: a boltban, az iskolában, a munkahelyen, a reggeli dugóban, a hivatalokban, az “élet normális rendjében” (születés-iskola-munka-házasság-gyerek-nyugdíj-öregkor-halál), a megmondják, hogy hogyan “fejlődhetsz”-ben (fokozatosan, lépésről-lépésre) – mindenütt a korlátokat, a sorokat érzed. 

(tovább…)

Az Aranyhal esete Teller Ágival

A minap az Óperenciás tengernél jártam, meglátogattam vénséges-vén barátomat, az Öreg halászt. Kihajóztunk, kivetettük a hálóját, hátha akad egy kis zsákmány addig is, míg elbeszélgetünk az Élet Nagy Dolgairól. Hát nem kifogtuk az Aranyhalat?? 😊

Szegény Aranyhal igen zaklatott volt, mert aznap már kifogta őt két szegénylegény és egy elátkozott királykisasszony…hiába na, picit már ő is be van rozsdásodva. Tele is volt a hócipője a sok kívánság teljesítésével. (tovább…)

A Soha-Meg-Nem-Írt-Mesék

A napokban, nem sokkal azután, hogy szerencsésen kifogtam az aranyhalat, és egyezséget is kötöttem vele, kedves öreg barátomról, a kerekerdei Varázslóról hozott hírt egy postagalamb. Sajnos sokat betegeskedik – írta – és már több főzetet is kipróbált, de a fránya köhögés csak nem múlik, viszont mivel már nem lát olyan jól, és kicsit összekeverte az arányokat, unja, hogy hol kígyóvá-békává, hol seprűvé varázsolja saját magát. Megkért, hogy vigyek neki egy kis finom falusi mézet és húslevest, így aztán nem volt mese, főztem, perdültem-fordultam és indultam is a Kerekerdőbe.

Ahogyan ott bóklásztam az erdőben, a fejemben töméntelen sok cikázó gondolattal, sikeresen eltévedtem, és a Kerekerdő egyik eldugott szegletében találtam magam, ahol azelőtt még sosem jártam. (tovább…)

Miért boldogabbak a meseírók?

Emlékszel még a kedvenc mesédre? Nekem volt, nem is egy! Konkrétan a 77 magyar népmese óriás méretű mesekönyvét forgattam leggyakrabban. Felnőttként hajlamosak vagyunk teljesen megfeledkezni a mesék csodás világáról – amíg meg nem érkezik egy apróság a családba – nem olvasunk és nem mesélünk meséket egymásnak, és ez bizony hiba. Miért boldogabbak azok, akik nem csak, hogy nem felejtkeznek meg a mesékről, hanem még írják is őket? (tovább…)