Elkezdesz írogatni.  Egyre többet, egyre jobban élvezed. Megmutatod pár ismerősödnek, és tetszik nekik, kapsz egy csomó pozitív visszajelzést. Meg kérdést, hogy hol olvashatlak? Kell egy blog.
Oké. De ekkor felmerül az első komolyabb dilemma: milyen néven írjak? A sajátomon vagy válasszak álnevet? És ha igen, milyet?
Ez szinte minden tréningen vagy utána felmerülő kérdés. Mert azt érezzük, hogy nem mindegy. Mert a név valahogy eldönt egy csomó mindent.  Nevet választani nem könnyű, hisz azzal azonosulunk, rólunk kell, hogy szóljon, üzenet értéke van. Marketingben rutinosabbak már „én-márkáról” is hallottak, aminek fontos része a név.
De valóban ennyire fontos és meghatározó, hogy ezzel kelljen kezdeni?

Lehet, hogy most tabut fogok döntögetni, de szerintem nem.

Sokkal fontosabb először az, hogy tudd, kiknek írsz. Ki lesz az olvasóközönséged? Hány évesek? Milyen könyveket, írásokat olvasnak? Mit írsz: szépirodalmat vagy szakmai témájú dolgokat? Milyen műfajban érzed jól magad? Esetleg több műfajban is mocorognál? Kacérkodsz esetleg külföldi értékesítéssel, fordítással is?  Blogot indítanál vagy már könyvkiadás előtt vagy már (akár elektronikus, akár papír alapúban)? Van esetleg egy már más (akár rokon területen) bevált, bejáratott (ál)neved?

Mennyire válasszak más nevet? Magyart vagy külföldit inkább?

Ha a saját neved mellett döntesz, mert például szakmai vonalon írsz, ott magadat és a szaktudásodat építed. Ekkor célszerű a saját nevedet használni, hisz ezen fogsz mindenütt élőben bemutatkozni. Ekkor annak néz utána (akár a Google-be beírva), hogy van-e valaki, aki már ugyanezen a néven publikál a neten. Ha nincs, hurrá, használd a saját nevedet! Ha van ilyen, akkor egyrészt nézd meg, hogy mivel foglalkozik a másik. Ha teljesen más terület, akkor nyugodtan használhatod a saját, eredeti neved. Ha rokon vagy netán ugyanaz a terület, akkor variáld meg a te nevedet kicsit: pl egy beszúrt plusz név/betű, egy másként írt betű: szimpla V helyett  W, egy kicsit másként írt hang (pl cs helyett ts stb.),  egy becenév, egy állandó jelző, egy férjezett név rövidítve. Használd a jobb agyféltekéd és a fantáziád! Ha nagyon „tucat” neved van, ugyanez a tanács. Legyél kicsit (de ne nagyon) más, mint a többi hasonló nevű emberke.

Mikor érdemes még a saját nevünket használni? Azt gondold végig, hogy abban a műfajban, amiben te is írsz, mi a gyakoribb? Mi az elfogadottabb?  Gyerekirodalom esetében teljesen természetes, hogy a saját nevedet használd lsd: Berg Judit, Bartos Erika, Varró Dániel, Böszörményi Gyula és társaik. Itt még szerencsére nem működik a szülők (vásárlók) fejében a „külföldi mindig jobb” sznobizmusa.

Ha már inkább ifjúsági irodalom területén írsz, akkor már erősen befolyásolja a névválasztást a témakör is. Pl.  Leiner Laura eredeti és magyar névvel futott be az ifjúsági irodalomba, mert olyan témában írt, aminél nincs jelentősége az író nemzetiségének. Ha már inkább a young adult (YA) 16-18 éves korosztály az olvasóközönséged, és esetleg már nemzetközibb vonatkozású (pl anime) vagy „felnőttebb” témájúak az írásaid (pl vámpíros, fantasy, sci-fi, romantikus stb.), akkor már lehet, hogy érdemesebb egy „külföldiesebb” hangzású álnevet választanod, mert ezek többsége, még ha magyar írók tollából is származnak, külföldi néven futnak. Ilyenkor érdemes játszani a magyar neveddel. Pl fordítsd le angolra, ha lehet. Csereberéld meg a betűket. Használd itt is a jobb agyféltekéd! Lehetőleg ne legyen túl bonyolult, könnyen megjegyezhető név legyen – és nézz utána ennek is Google-ben hogy nem-e használja valaki már? Ha igen, lsd.:  előző bekezdés.

Mikor érdemes még esetleg álnevet választani?  Ha például olyan műfajban írsz, amit nem biztos, hogy szeretnéd, ha egyből összekötnének veled. (Erősen szexuális tartalmú könyvek pl). De ilyenkor azt is tudomásul kell venned, hogy másként kell kommunikálnod jó pár dolgot a marketingedben, például az olvasótalálkozókat.

Akkor is, ha olyan a műfajod, amiben egyértelműen a külföldi nevek a szokásosak. Például krimi, bűnügyi történetek, szerelmes-romantikus regények. Ha egyértelműen külföldi piac a célod.

Vagy olyan típusú író vagy, aki teljesen el akarja különíteni az író énjét és a magánemberi énjét, és teljesen külön világként kezelni.

Érdekes probléma és megoldása az, hogy két nevet használsz, mert több műfajban írsz. Erre jó példa Lőrincz László, aki egyrészt Leslie L. Lawrenceként a bűnügyi-kaland-misztikus regényeit írta, Lőrincz L. Lászlóként pedig a sci-fiket. Így az olvasók egyből tudhatták, hogy mire számíthatnak, mielőtt még akár a fülszöveget is olvasták volna. Ezt te is megteheted: két nevet használsz megkülönböztetésként, mindkettőt a műfaji sajátságoknak megfelelően választva. Pl mesekönyv íróként más néven írsz, mint mondjuk a felnőtt regényeid esetében.

De igazából bármilyen műfajban felvállalhatod a saját neved, hisz az te vagy.  A te „teremtményed” az a mű, amit megmutatsz a világnak. Nincs mit titkolnod rajta, hogy azt te írtad. Légy rá büszke inkább! Nem a választott neved fogja eladni a könyved, hanem a tartalom, amit te írtál. És ha tetszik az Olvasónak, akkor neki teljesen mindegy, hogy milyen néven fogja keresni a következő könyved, mert téged fog szeretni, nem a neved 😉

Szerintem az a legfontosabb, hogy

1) ÍRJ! Teljesen mindegy, hogy milyen néven, az majd kialakul. Ha nincs mit megmutatni a világnak, lehet bármilyen szuper neved, teljesen felesleges. És bármilyen „béna” névvel imádhatnak az olvasóid, és lehetsz NAGY író.

2) Érezd jól magad a választott neveddel. Akár a sajátod, akár álnév.

3) Ne görcsölj rá, majd adja magát, rá fogsz érezni, kapsz egy tippet, egyszer csak be fog ugrani.  És 1. pont addig is! 😉

Remélem sikerült kicsit enyhítenem a „nyomást” név ügyben 😉 A névválasztás fontos, de nem annyira, mint ahogy azt az elején érezzük. Annál sokkal fontosabb, hogy élvezzük az írást, és írjunk sokat!

 

Ha szeretnél még jobban és többet írni, akkor itt a helyed: Író születik 2 napos tréning

Pin It on Pinterest

Share This