Itt az volt a feladat, hogy pontosan 50 szóval (se többel, se kevesebbel) novellát kellett írni. Íme az eredmények:

Dobos Márta: Béke, biztonság, mennyország….

Átgázolt a mocsáron. A víz a nyakáig ért, a ruháját feltartotta.
Reszketett. A kutyák csaholása odahallatszott.
Hirtelen csökkent a vízszint. Kigázolt a szárazföldre.Lerogyott.
Mellkasára árnyék vetült, mely felkúszott a szemére.
Kinyitotta. Pupillája tágra nyílt a félelemtől.
Fölösleges volt A szárnyas alak rámosolygott, és megszólalt:
Már vártalak. Biztonságban vagy.

Behunyt szemmel ringatózott a hintaszékben, mellkasán pihegve szuszogott a kisbaba.
Biztonságban érezték magukat. A nap lassan lebukott a látóhatáron.Esteledett.
A meleg szellő lágyan cirógatta a homlokát. Távolról elnyújtott vonatkürt hallatszott.
Minden békét sugárzott. Nagyot sóhajtott.
Visszagondolt a városra, a sikolyokra, a futó léptekre, a bombarobbanásra, a pokolra.
Ez a mennyország.

Fájt a hasa. Nagyon . Mélyen, belül tépte, marta valami. Nagyot sóhajtott, bár tudta, ez is fájni fog.
Nem kellett volna az utolsó falatokat megenni. Kár volt érte.
De nem hagyhatta ott, mert megeszik a többiek.  Olyan nehéz volt megszerezni.
Sírt, csak sírt.
Lassan a mancsára hajtotta a fejét. Elaludt. Talán örökre.

********

Farkas Nóra

Hajnalodott, mikor a lány hazafelé sétált. Haján megcsillant az első napsugarak fénye, arcán letörölhetetlen mosoly. Sugárzó boldogság. Ez az éjszaka eddigi élete legszebbje volt. Megismerkedett valakivel. Csak egy tánc volt, két szempár összevillanása, pár szó és egy telefonszámcsere… De tudta, inkább érezte, ebben a néhány percben benne volt a mindenség.

********

Flórián Judit: Betörővizsga

Álkulcsával lázasan dolgozott a belső ajtón, mindhiába. A külsőn túljutott, még a riasztót is hatástalanította, ami óriási büszkeséggel töltötte el. Már csak a rácsos kapu választotta el az áhított zsákmánytól, amikor kiszabott ideje letelt. Vizsgamestere odasétált, és befejezte helyette a feladatot. Hogy miért bukott meg? Az ajtó eleve nyitva volt.

********

Gacov Katalin

A nő odaállt az ablakhoz és bámulta a hóesést. Azt szerette a legjobban nézni, amikor a sárga lámpafényben a fehér hópelyhek aláhullottak. Ilyenkor mindig visszagondolt azokra az erdélyi kirándulásokra a Gyilkos tónál. Megannyi férfi és megannyi kincs, gondolta és elmosolyodott. Végigsimított nercbundáján és felvette gyémántgyűrűjét. Nem csak a tó volt gyilkos.

********

Hegyesi-Kovács Katalin

A virág a sírt díszítette. A kisfiú elhelyezte a gyertyát, amit anyukája gyújtott meg előtte gondosan. Csendben megfogták egymás kezét, nézték a fényt, ahogy megrezeg, kitart, majdnem elalszik, majd újra erőre kap. De végül egy fuvallat megtette a magáét, a fény kihunyt. A síron ennyi állt:

Apa
Élt 35 évet.

********

Nagy Anikó

Tudta, hogy eljött az idő. Felöltözött, vett egy szál virágot, és elindult.

Nem akart már semmit tenni, úgysem lehetne, megértette. Csak köszönni szeretne.
Megköszönni.
Minden fehér, a virág is. Az Ő kedvence, ezt kérte. A meglepetésről persze nem szólt.
A megbeszélt helyen aztán megköszönte: virággal, gyűrűvel, hogy az övé lesz.

********

Sütő Adrienn: Az öreg és a teve

Egy öreg férfi kivitte vén tevéjét a sivatagba, hogy megszabadítsa kínjaitól. Ám meggondolta magát.
– Inkább távozzunk el természetes módon! Menjünk haza, öreg barátom! – mondta az ember, és hazaindult.
– Rendben – mondta a teve
– Te tudsz beszélni? Ennyi év alatt miért nem szóltál hozzám?
– Eddig semmi értelmeset nem mondtál – válaszolta a teve.

********

Szőke Krisztina : Bárcsak én is…

Istenem bárcsak én is olyan gyönyörű ék lehetnék az emberek nyakán! Körbetekerednék nyakukon, tündökölnék a napfényben.
Miért kell ezen a polcon tengődnöm?
Végtelennek tűnő áhítozás után, jön egy férfi, végre felemel. Lépcsőn visz és feltesz egy kecses, csodálatos nyakra. Érzem az ütőér dobogását.
Hangos csattanás, zuhanás és megfeszülök.
Kihunyt az ütemes dobogás.
Örökre.

********

 

No votes yet.
Please wait...

Pin It on Pinterest

Share This